Közelebb a természethez, közelebb önmagamhoz.: 37 napos tavaszi kihívás.

Fotó: SZ-ENCIA

Meg szoktad lepni magad a saját születésnapodon valamivel?

Én a sajátomra idén egy 37 napos kihívást találtam ki. 

A dolog nézőpontváltással indul. 

Alapvetően úgy tekintünk a környezetünkre, hogy van a civilizált világunk épületekkel, utakkal, útjelző táblákkal és ebben a világban olykor felbukkan a természet: egy szobanövény a könyvespolcon, egy betévedt bogár a falon, egy virágláda az ablakban, egy járdaszegély alól előbukkanó virág, felpúposodó, betonrepesztő föld alatti gyökerek, némi moha a háztetőn, egy park. Egy erdőért már távolabbra kell menni, az ritkán esik útba.

Fotó: SZ-ENCIA

Most megfordítom a helyzetet és abból indulok ki, hogy van a Természet, ami köré felhúztuk a beton világunkat. Olyan jól sikerült a mesterséges díszletünk, hogy a mindennapok során alig tűnik fel a sok vas és műanyag közt az Élő. Vagy tudod, hogy ott van, észreveszed, de haladsz tovább, nem jön létre kapcsolat. Nagyon látványosat kell alkotnia a Természetnek ahhoz, hogy megálljunk. 

A természethez kapcsolódni számomra azt jelenti, hogy önmagamhoz kapcsolódom. Mezítláb a fűben, fák közt barangolva, folyóparton ülve sokkal közelebb vagyok önmagamhoz és távolabb az agyam izgága világától. Kint a zöldben egyszerűbb elhalkulni, mégis ritkán megyünk a vadonba csendért.

Áprilisban születtem, amikor a természet is újraszületik, kinyújtózza magát a hosszú tél után. 

Így hát kitaláltam, hogy ha már ő is, én is szülinaposok vagyunk, akkor találkozzunk 37 napon át. Főleg én megyek majd hozzá, de résen leszek és észreveszem, amikor beszivárog az aszfaltozott világomba: a város közepén vagy a miniatűr kertembe. Valahol minden nap összefutunk az elkövetkező hetekben.
Ha esik, ha fúj, ha el is vagyok havazva, szánok rá időt, kimegyek és megnézem, aznap mi érint meg, mi tölt fel.

A Természet talán nem bánja, ha összekapcsolom a világomat az ő világával: a találkozás során minden nap készítek egy fotót, ami kifejezi az aznapi találkozást. 

Így ünneplem meg a kettős születésnapot.

Ha szeretnél egy kis ihletet a természettel való saját kapcsolódásodhoz, a képeket veled is megosztom: az Instagram oldalamon nézheted meg minden nap az épp aktuálisat. Már fent van az első kép: ma reggel indult a kihívás és gyönyörű napfelkeltében volt részem. Olyan sok mindent láttam az ébredő természetben, annyi érdekes részletet és szépséget fedeztem fel már most, hogy hazajönni se volt kedvem...

(Ha nincs Instagram profilod, sebaj: a 37. nap végén lesz majd egy blogos bejegyzés az elmúlt hetek tapasztalatairól, élményeiről és felteszem egyben a képeket is.)

A Tavasz elkezdődött. A virágba borult fákon túl vedd észre a többi részletet is és kapcsolódj hozzá. Kapcsolódj önmagadhoz...

Utóirat: Ma kora reggel indulni akartam épp, hogy elkezdjem a kihívást, amikor észrevettem, hogy valaki bedobott egy levelet az ajtónyíláson. Micsoda véletlen, a szemközti házban lakó szomszéddal egy napon születtünk. 
Isten éltessen minden szülinapost! :)