"Élményeket cserélek a világgal." Interjú Harcsa Veronika énekesnővel - 2. RÉSZ

Fotó: harcsaveronika.hu

Az interjú első részét ITT találod.

Ez a sok utazás a világban hogyan hat az otthonodra? Egyáltalán hol van az otthonod?

Elengedtem azt, hogy a mostani életszakaszomban kötelező legyen megnevezni egyetlen helyet. Budapesten van egy bázis, de az elmúlt években úgy alakult, hogy mindig van egy második bázis is, ahol el tudok mélyülni, ahol tudok készülni egy koncertre. Ez volt már Brüsszelben, Berlinben és most épp Londonban. Biztos, hogy nem lesz mindig így és nem is szeretném, hogy mindig így legyen, de most inspirál a kétlakiság.

És ha éppen új helyre költözöl, könnyen teremtesz otthont? Fontos számodra elhelyezni magad az új térben?

Szerintem ez nagyon egyszerű. Át kell hívni embereket vacsorázni, kell főzni valamit és ennyi. Nekem ennyi.

Tehát nem az, hogy átmenekíted a tárgyaidat egyik helyről a másikra és az ad valami biztonság- vagy otthonérzetet?

Nem, nekem sokkal inkább a közösségi élmény számít. Ha vannak közös kajálások, beszélgetések számomra fontos emberekkel, ismerősökkel, nekem az tölti fel a teret. A szociális élet.

Honvágyad nincs?

Nincs, mert nagyon sokat vagyok otthon, folyamatosan koncertezem, meg dolgozom Magyarországon. Nem töltök máshol annyi időt, hogy ki tudjon alakulni.

Alkotói válság?

Akár az előadás, akár a kommunikáció, akár a dalírás kapcsán vannak könnyebb, nehezebb időszakok, kicsiben is, nagyban is. Van nehezebb nap, meg van nehezebb év. Talán az segít, hogy már csinálom tíz éve és láttam már ilyet, nem ijedek meg tőle, bízhatok benne, hogy el fog múlni.

Amikor tudatosul benned, hogy ez most egy nehezebb időszak, akkor harcolsz ellene, vagy azt mondod, hogy akkor most ez van, meglátjuk hogyan alakul tovább, megadod magad neki?

Igazából munkával harcolok ellene. Nekem az vált be, hogy ha leülök és adok időt magamnak, akkor előbb-utóbb történni fog valami. Színtiszta idő az, amit bele kell fektetni. Nincs mese, fel kell kelni reggel és ott kell ülni reggeltől estig a zongoránál, és lehet, hogy nem az első nap, lehet, hogy nem az első héten, de valami történni fog.

Honnan jönnek az ötleteid, az ihlet?

Nekem az ötletek, az ihlet, elsősorban érzelmi hullámzás. Ha sok minden történik érzelmileg az életemben, ha vannak olyan dolgok, amik nagyon feldobnak vagy megviselnek, tehát ha intenzív érzelmi hatásoknak vagyok kitéve. Elsősorban emberek, élethelyzetek inspirálnak, de ez is úgy működik, hogy ha rászánom az időt, hogy a mélyére ássak valaminek, akkor előbb-utóbb találok ihletet is, hiszen a világ érdekes.

Mitől vagy ilyen pozitív, ilyen bizakodó? Mindig ilyen voltál?

Szerintem igen. Biztos szerencsés is vagyok, hiszen nagyon szeretett és támogatott mindig az anyukám. Gyerekkoromban egyaránt kaptam bizalmat és magas elvárásokat a szüleimtől, ami megerősített abban, hogy lehet kísérletezni, és lehet, sőt ki kell lépni a komfortzónából. Nyilván a mi családunknak is megvoltak a maga nehézségei,  nem volt felhőtlen a gyerekkorom, de mégis kaptam egy olyan hálót, szeretetet, ami bizakodóvá és kísérletezővé tett.

Komfortzóna?

Sportot űzök abból, hogy kilépjek belőle.

Fotó: harcsaveronika.hu

Introvertáltként?

Igen, valószínűleg itt több kategória van. Nekem a kettő megfér együtt. Az hogy élek, ahhoz nekem nagyon erősen hozzátartozik, hogy élményeket cserélek a világgal. Egyrészt gyűjtök be kintről, másrészt meg én is adok kifelé. A begyűjtéshez az embernek keresnie kell. És ez sokszor úgy megy, hogy eggyel továbblépek annál, mint amit ismerek. És ugyanúgy van ez az adásnál is. Akkor fogok tudni adni valamit kifelé, ha magamban feszítek fel dolgokat. De egy csomó minden van a komfortzóna kérdéssel, ami nem feltétlenül ennyire magasztos. Hanem mondjuk egyszerűen csak kalandvágy. Kétségtelen, hogy van bennem egy nagyon erős megismerési vágy: szeretek befogadni a világból, számomra hatalmas élmény minél több mindent megismerni. Mondok egy példát a kalandvágyamra. Magyarországon kialakult egy olyan ismertségem, egy olyan infrastruktúra, egy stáb, akikkel együtt dolgozom, menedzsment, közönség, sajtómegjelenések, amitől van egy olyan terem Magyarországon, amiben abszolút el lehetne lenni. De egyszerűen azt vettem észre, hogy nem tölti ki az időmet. Hogy már túl sokat járok jógázni. Mert Magyarországot bármennyire is szeretem, van egy mérete, és semmi szüksége évi százötven Harcsa Veronika koncertre. Ha bemutatunk egy új lemezt, akkor egy hónap alatt vége a lemezbemutató turnénak, hiszen a befogadóhelyek száma véges. Egy lemezen általában egy évet dolgozunk, de lehet, hogy kettőt. És akkor mit csinálunk abban a maradék 23 hónapban? Nyilván vannak fesztiválok, egyéb fellépések, de egész egyszerűen, abból a minőségű koncertből, amit én szeretek adni, abból véges mennyiségűt tudunk egy év alatt adni. Maradt egy csomó kitöltetlen időm, és akkor mondhattam volna azt, hogy olvasás, jóga, főzés, barátok, de bennem volt a bugi. Így Bálinttal meghoztuk azt a döntést, hogy keresünk magunknak kiadót Nyugat-Európában, és elkezdünk kalandozni.

Bálint hasonlóképpen gondolkozott, mint te?

Igen, bár főként én indukálom ezt. Kettőnk közül inkább én vagyok a motor ezekben a tervekben, ő pedig partner. Az otthoni pozíciómnál sokkal-sokkal lejjebbről kezdtünk el építkezni és építkezünk még mindig. Most már nagyon szép koncerthelyeken, fesztiválokon játszunk Nyugat-Európában, de még mindig sokkal többet kell küzdenünk érte, mint Magyarországon. Ez egy erős komfortzónából való kilépés, sok lemondással jár, anyagi és időbefektetéssel, energia, rizikó, visszautasítás lehetősége, nincs meg az a tárgyalási pozíciónk, mint otthon, hogy bemutatkozunk és tudják, kikről van szó, hanem sokszor fogalmuk  sincs. Meg kell győzni őket, hogy nekem helyem van itt, szeretném megmutatni, mit csinálok. Meg akarom nézni, mi van Berlinben, meg Berlinen túl, aztán lesz, ami lesz.

Fotó: harcsaveronika.hu

Kimeríthetetlen a kíváncsiságod?

Szerintem igen. Szeretném azt hinni, hogy az. Én így akarok lenni 80 éves.

Hogy működik nálad a megújulás? Kiadsz egy lemezt és ez jelzi, hogy lezárult egy korszak, új irány jön, vagy ez nem ilyen egyértelműen meghatározható? Egyáltalán mennyire fontos az, hogy megújulj?

Nekem fontos. Nem sok értelme van két hasonló lemezt kiadni.  De a megújulás nem ennyire nyilvánvaló. Mi magunk alakulunk, hallgatunk zenéket, amelyek hatnak ránk, történnek az életünkben dolgok. Ezek adják, hogy a következő lemez már más lesz. Minden új lemez egy új lehetőség arra, hogy valami olyasmit csináljunk, amit addig még nem. És hál'isten nagyon sok út van, ami tárulkozik. Idén például több, egymástól független irányból megtaláltak klasszikus zenei megkeresésekkel. Klasszikus dalok nem klasszikus előadása kapcsán jutottam emberek eszébe, ami óriási ajándék és hatalmas feladat.

Ezek úgy jönnek, mint annak idején Japán, amikor a semmiből megkerestek, hogy kérnek kétszáz cédét?

Ilyen is van, olyan is van. A kettő valahogy kéz a kézben jár, én ezt úgy élem meg, hogy folyamatosan dobom be a palackokat az óceánba. Minden új dallal bedobok egy újabb palackot, és időről időre van, aki kihalássza. Persze mi magunk is sok mindent megtervezünk, megszervezünk. A második duólemezünk Bálinttal idén év végén jelenik meg. Ehhez kapcsolódóan már kész van a lemezbemutató turné terve, amit körülbelül tavaly nyáron ültünk le először átbeszélni a menedzseremmel. Ez másfél évre előre teljesen tudatosan előre meg lett tervezve. Másrészt viszont mindig van meglepetésszerű felkérés, és néha ezek a legizgalmasabbak.

Van olyan, hogy felkelsz és nincs kedved énekelni?

Olyan nincs. Kivéve, ha torokgyulladásom van. Hálisten a zene annyira sokat ad, olyan jó érzés énekelni, zenélni! Akár felnőttként, gyerekként, profiként vagy amatőrként, a zene kifogyhatatlanul sok élményt ad. Olyan viszont van, hogy visszahallgatom az egyik koncertet és fogom a fejem, hogy Jézusom! Mennyivel jobban kellene ezt énekelni! Na, ilyenkor nekiállok gyakorolni.

Fotó: harcsaveronika.hu

Kritikus vagy magaddal?

Igen és ez néha nehéz.

Melyik a nehezebb? Mások kritikáját vagy az önkritikát nehezebb kezelned?

A saját magamét. Én vagyok a legkegyetlenebb magammal. Ha kívülről jövő kritika esik rosszul, akkor tudom, hogy valamiben igaza van. Ha tudom, hogy nincs igaza, akkor az lepereg. Az a nehéz, mikor valami eltalál és rájövök, hogy uuuuh, basszus, tényleg.

Ha nem zenélnél, mit csinálnál?

Annak idején a Műszaki Egyetemre jártam, informatikát tanultam és az volt az elképzelésem, hogy majd lesz egy saját cégem. Valamilyen startup-szerű dolgot akartam csinálni. Igazából nagyon sok mindent el tudnék magamnak képzelni. Nyilván annyira a kultúrában élek most, hogy ha holnap valami miatt abbahagynám a zenélést, akkor úgy képzelem, kulturális területen maradnék, de ha nem így alakult volna az életem, szerintem a kreativitás lenne a kulcsszó. Mint elengedhetetlen dolgot, a kreativitást előbb ismertem meg, mint az önkifejezést. Utóbbi csak később jött. Van egy közeli ismerősöm, aki szuper startupot csinál. Simán el tudnám képzelni, hogy elmenjek hozzájuk dolgozni és része legyek egy csapatnak.

Veronika közelgő koncertjeiről részletes információk ITT.

Fotó: harcsaveronika.hu