Hétindító 1 Kép - 1 Mondat - #2

Konyhászkodás újratöltve! #10 ötlet, amellyel színesebbé és hatékonyabbá teheted a konyhai mindennapokat.

Nagy ívben elkerülöd a konyhát? Annyi dolgod van, hogy mire elérnél a konyhaajtóig már se erőd, se kedved a főzéshez? Unod, hogy mindig ugyanazokat készíted ugyanúgy? Következik 10 egyszerű tipp, ami kihúz a konyhai monotóniából vagy a főzésundor gödréből. 

#1 Főznél valamit? Először készülj rá! Takarítsd le a konyhapultot, mosogasd el az előző étkezésről otthagyott eszközöket. Ha megvagy, tegyél a konyhapultra biztonságos helyre egy nagy gyertyát és gyújtsd meg. Segít belassítani és a főzésre koncentrálni, vacsorakészítéskor kifejezetten meghitt légkört teremt: csak te és a fakanál. Kezdődhet az alkotás!

Fotó: SZ-ENCIA

#2 Kész az ebéd, elégedetten elzárod a tűzhelyen a lángot és körbenézel: ragacsos lábas- és serpenyőhegyek, szétfröcsögött olaj mindenfelé, hagymadarabkák a pulton, zöldségforgácsok a padlón, a mosogatóból tányér-mount-everest emelkedik az ég felé. Ismerős tájkép? Mikor befejezed az evést, kezdheted a romeltakarítást.

Helyette: Főzz tisztábban, azaz tartsd fenn a rendet főzés közben. Próbáld ki, hogy a legközelebbi 2-3 alkalommal, mikor főzöl, nem annyira az ételre, mind inkább a főzés közbeni rendrakásra fókuszálsz, így később már automatikus lesz, hogy menet közben könnyíted meg a saját dolgod. Míg pirul a hagyma, elmoshatod a vágódeszkát, míg sül a hús, elmosogathatod a tányérokat, késeket, míg megfő a tészta, letakaríthatod a pultot és összesöpörhetsz. Némi gyakorlással képes leszel összehangolni a folyamatokat. Ha jól csinálod, az ebéd végeztével minimálisra csökkent a mosogatni- és takarítanivaló.

#3 Nem olcsó, de egyszer kell csak beruházni rá  – Nr. 1: kerámiakés. A konyhászkodás alapja a jó kés, mellyel időt és energiát spórolhatsz. Egy életlen késsel kínlódó nyiszatolásba fullad a főzés. Dobd ki az ezeréves macsétádat és ruházz be egy kerámiakésbe! A kerámiakés könnyedén megbirkózik bármivel, gyerekjáték és élvezet vele a vágás, szeletelés, kockázás, ráadásul egy rendkívül tartós konyhai eszköz. (Achtung! Befőttesüvegeket ne ezzel nyiss ki, mert bele fog törni a bicskád... teszteltem, neked már nem kell ...)

#4 Nem olcsó, de egyszer kell csak beruházni  rá – Nr. 2: tapadásmentes serpenyő. Minimálisra csökkenthető vele az olajfogyasztást és viszlát letapadás. Az étel nem fullad bele az olajba (így mi sem), mégis könnyedén átsül, átfordítható és nem kell utána egy komplett olajmezőt felszámolnunk. És a kiűzhetetlen, hányingerkeltő zsírszagot is elfelejthetjük.

#5 Ha a #4-es pontot követően rákerestél a serpenyőárakra és kiakadtál, itt egy alternatíva, míg be tudsz ruházni egyre: süss olaj nélkül / minimális olaj felhasználásával. Tanuld meg elkészíteni megszokott ételeid sütőben sült változatát. Az alábbi recepthez egyetlen csepp olajra sincs szükség, mégis ropogós lesz a végeredmény.

Illusztráció: SZ-ENCIA

#6 Zöldségkocka Reloaded: ha nem szeretsz az ízesítéssel foglalkozni / ha kevés az időd / ha nem találod el az ízeket, a zöldségkocka lesz a megmentőd. 

Gyakorlatilag bármibe belemorzsolható:

•       Keverd el kevés olívaolajjal és pácold be vele a húst vagy a zöldségeket.

•       Morzsold bele a felvert tojásba: remek ízt ad a rántottának.

•       Morzsold rá a serpenyőben sülő zöldségekre.

•     Egy fél zöldségkockát olívaolajjal, kis citromlével, balzsamecettel elkeverve remek salátaöntetet kapsz.

•       Ha lehet, használj sómentes vagy csökkentett sótartalmú zöldségkockát. A sarki DM-ben biztosan kapsz E-mentes változatot is. De ha igazán elvetemült vagy, magad is elkészítheted!

#7 Rántás Reloaded: Giuglia Enderstől már tudjuk, hogy a Bél igenis menő és saját gyomrunk békéjéért sokat tehetünk. Lépj akcióba a konyhában: használd a fehér lisztet mostantól csak gyurmakészítésre, főzelékeidet pedig sűrítsd be kukorica- vagy étkezési keményítővel, rizs-,  vagy zabliszttel. És nem árt, ha a főzeléket is új szemszögből vizsgálod meg: ha nem indul be a fantáziád, hívd segítségül Főzelékes Ferit. Ő az, aki ragyogó új perspektívákkal frissíti fel a menzás zöldbabfőzeléktől traumatizálódott emberi lelkeket.

#8 A fagylaltadagoló kanál és a sütikiszúrók valószínűleg nem tartoznak a mindennapos használati eszközeid közé és valahol a szekrény mélyén várják a következő kánikula szezont és a karácsonyt. Ne tedd ezt velük, sokkal többre hívatottak!

Adj munkát a fagyiadagolónak!

•   Ha például zablepénykéket sütünk, remek adagoló- és formázókanálként működik. Bármilyen tésztát készülünk kisütni, a fagyiadagolóval helyes kis adagokat szaggathatunk belőle.

•      Gyönyörű rizsdombocskákat lehet vele a tányérunkra varázsolni.

•      A krumplipüré dombocskákról nem is beszélve.

•     És a reggeli zabkása is jobban fog esni, ha golyókat halmozunk egymásra a kanállal.

Fotó: SZ-ENCIA

Adj munkát a sütikiszúróknak!

•        A gyümölcsevést izgalmas eseménnyé változtatja. Mit szólsz néhány szemet gyönyörködtető napocska alakú ananász, kiwi vagy mangó szelethez? Nyáron pedig pillanatok alatt szív, virág, vagy rénszarvas formájú görög- és sárgadinnye falatkákat varázsolhatsz az asztalra.

Fotó: SZ-ENCIA

•           A zöldségevést az egészen apró kiszúrókkal lehet új magaslatokba emelni: gyárts apró virág alakú uborka, paprika, cukkini, padlizsán és cékla falatokat.

•    Angyalka, madár vagy hópehely formájú sültkrumplival és zabfasírttal egészen biztosan feldobod a közös étkezést.

•      A csillag, maci vagy nyuszi formájú kenyérszeletkékkel is óriási sikerünk lesz, nem csak a gyerekek körében. A kész bundáskenyeret is egyedire formázhatod: tálalhatsz a családnak egy komplett bundásangyal sereget.

•  A tojásrántotta új alternatívája: készíts sütőben pofonegyszerű tojástekercset, de feltekerés helyett ess neki sütikiszúróval.

•  Formázd meg vele saját készítésű müzliszeletedet. Ha ajándékba adod, nagy örömöt fogsz vele szerezni. 

Fotó: SZ-ENCIA

#9 Mihez kezdj az ebédről megmaradt szósszal? Fogj egy jégkockatartót, csorgasd bele a szószt, aztán irány a fagyasztó. Ha legközelebb szükség van rá, csak előkapod, serpenyőben kiolvasztod és már félig kész is az ebéd.

#10 Szereted a mozzarellát és a fetát, de valld be, kissé már unod ezt az üres ízt. Dobd fel és marináld! Olívaolaj, só, bors, egy kis fűszernövény-mix, fokhagyma, balzsamecet, citrom, mindezt jól összekever és mehet bele a sajt. 20 perc - 1 óra marinált spa fürdő és fantasztikus új ízzel gazdagodott a vacsorád.

Fotó: SZ-ENCIA

+1 És végezetül: Cseréld gyakrabban a mosogatószivacsot. Ha nem akarsz állandóan újat venni, hetente áztasd be ecetbe. És válts gyakrabban tiszta konyharuhára...

Fotó: SZ-ENCIA

"Az utazás a bolondok paradicsoma." #12 dolog, amit az utazástól kaptam.

A szüleim egy utazás alatt, a repülőgépen ismerkedtek meg egymással még a hetvenes években. Nem tudom, már itt eldőlt-e a sorsom, vagy csak ügyesen viszem tovább a családi programot, mindenesetre én is egy másik országban, egy utazás alatt ismertem meg a férjemet. Sokfelé jártam és éltem hosszabb ideig más országokban, most Londonban lakom. Mindig is kereső-kutató voltam, vágytam inspirációra, tapasztalásokra, új helyekre, de sosem akartam igazán külföldön élni, elmenni Magyarországról. Végül mégis külföldön kötöttem ki. Az utazásaimból, a külföldi évekből sok mindent tanultam, ebből osztok meg most néhány gondolatot.

Fotó: SZ-ENCIA

 #12 dolog, amit az utazástól kaptam

#1 Nem akarok mások szemüvegével utazni. Egyetlen ország / város és lakói sem olyanok, mint amit mesélnek / írnak róluk. Még csak véletlenül sem és hál'isten. Meghallgathatok rengeteg pozitív és negatív élménybeszámolót, megnézhetek az utazás előtt egy tucat útikönyvet, képeket a neten, rákereshetek műholdas térképpel: ahova végül megérkezem, az egy másik hely lesz. Minden azon múlik, ki érkezik meg oda és milyen állapotban, milyen motivációval. Az útikönyv számomra egy kapaszkodó, az ismeretlentől tartó elme elcsendesítése az útrakelés előtt. A valóság, a hely, az ottani emberek általam lesznek valamilyenné. Utazás előtt sosem akarok túl sokat tudni a helyről, azt szeretném, hogy akkor hasson rám, amikor megérkezem. Nem akarok mások szemüvegével utazni. 

#2 Az idegen nyelvek az élő közeg hatására váltak bennem élővé és természetessé. Úgy tapadtak meg bennem, hogy benne éltem az adott ország mindennapjaiban. Hatásukra újabb karakterekkel bővült a személyiségem. Mindannyian ezerfélék vagyunk: más arcunk jön elő, ha a szüleinkkel vagyunk, vagy ha új közösségbe csöppenünk, másképp viselkedünk kollégákkal és máshogy barátok közt. Nekem más a gondolkodásmódom, ha németül beszélek, spanyolul valamiért képes vagyok rímekben beszélni és angolul megszólalva biztos, hogy nagyon udvarias leszek és nagylelkű a szavakkal. Ráadásul lakik bennem egy spanglish karakter is, aki spanyol-angol mixnyelven beszél a férjével. „Ahány nyelvet beszélsz, annyi életet élsz”, mondta Békés Márta és mennyire igaza volt! Ráadásul egy idegen nyelvet beszélve csökken a félelemérzet kényes témákat illetően: használom a nyelvet, de nem az enyém, nem az anyanyelvem, csupasz eszközzé válik, amivel kifejezek valamit és jóval kevesebb érzést társítok hozzá. A magamfajta csipkelelkűt az idegennyelv remekül racionalizálja, stabilizálja. 

#3 Az utazás inspiráció. Ízek, illatok, színek, melyek hatnak rám, hazajönnek velem és általuk folyamatosan alakul az otthonom, az ételeim, a szokásaim. Hagyom, hogy a világ beköltözzön a külső és belső otthonomba. Én így válok egyre határtalanabbá.

#4 A repterek bolygónk Senki Földje. Kozmoszok találkozása, pillanatnyi összegyűjtőpont, ahonnan az átutazó kilövi magát új célja felé. A reptér a Földlakók leképezése kicsiben, sűrítve. Itt senki sem több a másiknál (ez persze a beszálláskor radikálisan megváltozik, amint a hangszórókon át felhangzik a varázsszó: priority boarding) és közös a cél: itt azért gyűlünk össze, mert úton vagyunk. Egy pillanatra egy pontba gyűlünk, mielőtt kirajzunk a világ minden irányába. Kevés izgalmasabb hely van a Földön egy reptérnél.

Fotó: SZ-ENCIA

#5 Az utazás segített felismerni saját működésemet: egyszer megyek végig minden úton, aztán továbblépek a következőre. Kevés hely van, ahova visszavágyom és vissza is térek. Amikor a Caminót jártam, csodálkozva hallgattam azokat, akik lelkesen mesélték, hogy minden évben visszatérnek, végigjárják újra. Volt, aki 17 éve minden nyáron. Úgy tűnt, egyszer valamit adott nekik ez az út és azóta azt hiszik, ez a valami csak ott, jelen esetben csak a Caminón hozzáférhető. Nem találják meg máshol, így minden évben újra visszatérnek. Számomra akkor válik valódivá az Út, ha nem kötöm konkrét helyekhez. Ha engedem, hogy ami megérintett, az legközelebb máshol, más formában találjon rám újra. És az egész semmit sem ér, ha aztán nem akadok a nyomára a hétköznapokban. Ha ehhez mindig a Föld másik pontjára kell elutazni. Én egyszer szeretek végigmenni egy úton, apait-anyait beleadva. 

#6 Az utazás önmeghaladás. Minden pillanata a biztonsági zóna túlsó oldalán zajlik és ellenhat a becsontosodásnak. Minden utazás visszacsatolás arról, hol rendezkedtem be a komfortra, a megszokottra, életem melyik területén játszom biztonsági játékot. Az utazás ezekből farag le mindig jókora forgácsokat. Az utazás izgalommal teli várakozás és mögötte ott kullog a szorongás is: ezúttal vajon mit hoz az újabb ismeretlen? Az utazás sokszor fizikai és lelki határaim feszegetése, meghaladása. Végiggyalogolva a 800 kilométeres spanyol Caminót, majd 400 kilométert Skóciában, rájöttem, hogy saját határaimnak, képességeimnek én magam állom útját. A határaim tágíthatók, átjárhatók, eltüntethetők. Már ha merek, akarok határtalanná válni.

Fotó: SZ-ENCIA

#7 Az utazás nézőponttágítás. Általa tanultam meg felpuhítani saját berögződéseimet, megszokott reakcióimat. Az utazás ajándéka a panorámakép: általa több irányból körbejárhatóvá válik egy-egy helyzet, probléma, elakadás. Amire korábban csak egyféle módon tudtam ránézni, azt ma több színben látom, ennél fogva a cselekvési repertoárom is bővült. Az utazások alatt belelátok mások életébe, világszemléletébe, megoldásaiba, a sokszínűségben rejlő lehetőségekbe. Lefoszlik rólam a fekete-fehér perspektíva. Az utazás alatt eltávolodom a hétköznapjaimtól és az abban bugyogó problémáktól. Ez az átmeneti távolság igazi felszabadulás a megoldáson kattogó, abroncsba szorított elmének: ravasz időnyerési stratégia. Míg az új tájakat, ízeket fogadom magamba, addig végre lehetőség nyílik arra, hogy az agyaláson túl egyéb belső erők is aktiválódjanak, melyek kulcsfontosságúak a megoldás szempontjából. Utazás = nézőponttágulás + valódi megoldások felbukkanása. 

#8 Az utazás kreativitás. Míg utazom, ismerkedem egy másik országgal, átmenetileg felmentést kapok a hétköznapok alól. Ez idő alatt kiszabadul belőlem az, aki alkotni szeret. A gyerek, aki rácsodálkozik, megkóstol, megtapint, kipróbál, beleszagol. A gyerek, aki engedi, hogy új hatások érjék. Ebből a sokszínű, intenzív inspirációból hazatérve biztosan születik valami új: egy étel, egy írás, vagy egyszerűen csak másképp rendezek el tárgyakat a polcon. 

Fotó: SZ-ENCIA

#9 Ha külföldön arra koncentrálok, ami NINCS, lemaradok arról, ami VAN. Egy-egy új országba költözéssel mindig visszaesek a nulla pontba: újra fel kell építeni a világomat és magamat egy új helyszínen. Időről időre beborított a hiány: a család, a barátok hiánya, az ismerős közeg hiánya, a biztonságérzet hiánya, ételek, helyek hiánya. Amíg ezekkel a hiányokkal voltam elfoglalva, sokszor elkerülte a figyelmemet az, ami viszont megadatott, ami körbevett, ami adni szeretett volna valamit. Idő volt ezt észrevenni, felismerni. Sosem arról van szó, hogy külföldön valami nincs, ami otthon megvolt, hanem arról, hogy ott valami más van. Ha erre nem vagyok nyitott, beleragadok a vakságba. 

#10 Engem főleg az egyén érdekel. Mondd el ki vagy, honnan jössz, mit esznek nálatok, aztán mutass magadból valamit, aminek nincs köze a nemzeti identitásodhoz. Bárhol is járok, a külföldre szakadt emberek többségének (nemzetiségtől függetlenül) alapvető viselkedési sajátossága, hogy összetalálkozva más külföldre települtekkel csakhamar arról kezdenek el beszélni, hogy a befogadó ország polgárai milyen hülyék. Teszik ezt vagy nagy röhögések közepette, mely során kifigurázzák az adott ország lakóinak vélt sajátosságait („Az angolok mind hidegek”, „A németek merevek”) vagy dühödten ecsetelik a sérelmeiket. Ezeknek a beszélgetéseknek egyik jellemzője, hogy újra meg újra elhangzik benne a „Nálunk Olaszországban / Spanyolországban / Magyarországon / Lengyelországban nem így van.” Persze, hogy nem, és ez így van rendjén. A dühödt összehasonlítgatás, más ország lakóinak lehülyézése, kigúnyolása végső soron nem más, mint fel nem ismert önbizalomhiányunk, identitásvesztésünk hangos felöklendezése, kompenzáció-kísérlet. Mindenki más-más okból, de nulláról kezdi egy idegen országban: ez óriási trauma, átmeneti szőnyegkihúzás a talpunk alól, még a legtökösebbek is végigmennek beilleszkedési nehézségeken. Mindenki beleesik ebbe a feszült összehasonlító játszmába, van is ennek helye, le lehet vezetni vele egy adag feszültséget. A baj inkább ott kezdődik, amikor idővel nem születik meg a felismerés és megreked az ember. Hogy nem ismerem fel, valójában az van, hogy kicsinek érzem magam és a dühöm, a frusztráltságom energiájából fújom fel magam nagyra. Röhögjünk egy nagyot magunk és mások hülyeségein, tudjuk meg egymásról ki mit és hogyan csinál a saját országában, de amikor ezeket valaki csak arra használja fel, hogy negatívan összevesse a befogadó ország szokásaival, hogy meg- és elítélje a másikat, akkor szoktam elszivárogni a beszélgetésből. Nincs annál unalmasabb, mint végighallgatni a parttalan fröcsögést. Mondd el ki vagy, honnan jössz, mit esznek nálatok, aztán mutass magadból valamit, aminek nincs köze a nemzeti identitásodhoz. 

Fotó: SZ-ENCIA

#11 Minden utazás, ami Magyarországon kívülre vitt, hozzásegített ahhoz, hogy jobban megismerjem a hazámat. Visszaérkezve már a kívülálló szemét is elő tudom venni, így a mai napig új dolgokat fedezek fel, amik fel sem tűntek, míg a mindennapjaim részét képezték: egy épület, egy utca, az arcok a metrón, az utca zaja és illata. Egy-egy utazásból visszatérve mindig színesedik, tágul a kép, több részletet látok meg és friss kíváncsisággal tekintek az ismertre. 

#12 Végső soron csak annyi történik, hogy időről időre megutaztatom a belső világomat a külső világ egy új helyszínén. Végül úgyis minden a hétköznapokban dől el.

"Az utazás a bolondok paradicsoma."R.W. Emerson (Fotó: SZ-ENCIA)

TARTALOM FELHASZNÁLÁSA

Hétindító 1 Kép - 1 Mondat - #1

Mostantól minden hétfőn

HÉTINDÍTÓ 

1 KÉP - 1 MONDAT

Fotó: SZ-ENCIA

10 perc alatt elkészül! Chimichurri pirítóssal.

Kértétek, hogy legyen még vacsora recept, amit pillanatok alatt el lehet készíteni. 

Hoztam egyet.

Ennél egyszerűbb recept aligha lesz még egy az SZ-ENCIÁN.

Mitől ilyen egyszerű?

    1. Az elkészítése 10 kemény percünkbe fog telni.    

2. Alig kell hozzá valami.

CHIMICHURRIT FOGUNK KÉSZÍTENI.

Fotó: SZ-ENCIA

AZ MEG MI?

Egy argentín zöld szósz, arrafelé húsok mellé adják. Mi most kispóroljuk a húst és pirítósra fogjuk kenni, így 10 perc alatt kész is. Egy pohár borral tökéletes vacsora.

Fotó: SZ-ENCIA

ELKÉSZÍTÉSE

Ha van aprítógépünk, akkor még azt a kis munkát is megspóroltuk, ami várt volna ránk. Bedobáljuk a gépbe a hozzávalókat, a legvégén hozzáöntjük az olívaolajat és összekeverjük. Ha túl sűrű, tegyünk még hozzá kevés olajat.

Ha nincs aprítónk, akkor 2 perccel több munkánk lesz: nagyon apróra felvágjuk a petrezselymet, a fokhagymát, a paprikát, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót és alaposan elkeverjük.

3 MEGJEGYZÉS

1. Ha nem szeretnéd túl erősre, 2 gerezd fokhagyma bőven elég lesz. 

2. Ha szereted a csípőset, dobj bele egy kis friss chilit is. 

3. Petrezselyem-Gyűlölőknek is nyugodtan adható vacsora: az aprítóból kivéve nincs ember, aki megmondaná, hogy az ott eredetileg petrezselyem volt.

Ha még nem haldoklunk az éhségtől, keverés után hagyjuk állni fél órát, hogy igazán összeérjenek az ízek, de azonnal is fogyasztható. Kenjük meg vele a pirítóst.

Fotó: SZ-ENCIA

+ TIPP

• Adhatjuk grillezett zöldségek vagy grillezett sajt mellé is.
• Mártogathatunk bele csirkecombot.
• Vagy nyers zöldségeket.
• Tehetjük szendvicsbe is (pl. marhahúsos / csirkés).
• Használhatjuk saláta öntetként.
• Pácolhatunk benne húst, zöldséget.
• Hűtőben 2-3 napig eláll.
• Ha nem eszünk fehér kenyeret, a chimichurrihoz készíthetünk lenmagos lepénykéket. 
• Fokhagyma rajongók figyelem! Első vacsora-randin ne chimichurrival villantsunk. 

Fotó: SZ-ENCIA

Érdemes megnézni, hogyan készít chimichurrit egy vérbeli és temperamentumos argentin!

Mit csinál az ember, ha mindent megkapott az élettől? Interjú Angel H Viktóriával, az EVERNESS FESZTIVÁL program- és szolgáltatás-szervezőjével

Fotó: DK Photography

Viki, ki vagy te?

Az elmúlt években jöttem rá, hogy én vagyok A szervező. Ezt nagyjából az életem minden területére le lehet vetíteni. A program- és rendezvényszervezés területe néhány éve indult be. Így kerültem aztán az Everness-hez. Előtte évekig autós és motoros rendezvényszervezéssel és szállítmányszervezéssel foglalkoztam.

Hogy jött az Everness?

2014-ben kezdtem nagyon belemonotonizálódni az akkori munkámba. Vágytam egy kis kalandra. Épp meg akartam venni az Everness Fesztiválra a belépőmet, amikor láttam, hogy önkéntest keresnek. Arra gondoltam, lehet mélyebb élményt ad, ha belülről látom ezt az egészet, mintha csak úgy elmegyek bulizni egy nagyot. Végül ott ragadtam náluk komolyabb feladatokra is.

(Fotó: Everness - Zsíros István)

Ez az önkéntesség mennyi elfoglaltságot jelent számodra?

Elméletileg napi négy óra, gyakorlatilag ennél jóval több. Szigorúnak kell lenni magamhoz, hogy megmaradjak egy napi limitnél, mert beszippant a dolog. Ha örömmel csinálsz valamit, akkor nem állsz meg. Van még további két munkám is: lakáskiadással foglalkozom egy turisztikai gyűjtőoldalon és a Férfiak Klubjának dolgozom napi hat órában. Mindegyiket vállalkozóként csinálom. Ezek a munkák jellegükben hasonlítanak a fesztiválszervezéshez, sok a csatlakozási pont, ezért teljesen rugalmasan tudom kezelni mind a három dolgot. Általában reggel héttől este hétig dolgozom.

Elmeséled, mi az a Férfiak Klubja?

Egy olyan kezdeményezés, ami arra irányul, hogy a férfiasságot, a férfi értékeket, férfi témákat visszaállítsa a társadalomban a helyére. Hogy érték legyen az, hogy a férfi férfias, hogy fenntart egy családot. Ez egy szellemi kezdeményezés és most már van gyakorlati megvalósulása is [facebook oldaluknak csaknem 127 ezer követője van]. Havonta tartunk Bedő Imre vezetésével és meghívott vendégekkel klubestet, apa-fiú tábort szervezünk, vagy épp színházi előadást. A havi klubesteken csak férfiak vannak, azért, hogy meg tudjanak nyílni maguk között. Teljesen más az egész atmoszférája, ha akár csak egy nő is van köztük. Így maguk közt tudnak mélyebben beszélgetni. Viszont a párjaik részéről felmerült az igény, hogy ők is hadd legyenek ennek valahogy a részei. Így lett most például egy közös színházi est.

Visszatérve a fesztiválhoz: mi az Everness? Mire jó ez az egész és kinek?

Az Everness egy olyan minőségi hét, amit magaddal tölthetsz olyan emberek társaságában, akik nagy valószínűséggel hozzád hasonlóan nyitottak. Csodálatos környezetben, csodálatos hangulatban.

Pillanatképek a fesztiválról (Fotók: Everness, Répáczky Ildikó, Kléger Róbert, Zsíros István, Sarkadi Eszter)

Ki találta ki az Everness-t?

Nem tudom. (nevet) A fesztiváligazgatóval, Klein Csabával, aki az első fesztivál óta vezeti ezt az egészet, ott tartunk, hogy lassan megalapítjuk az Everness Alapítók Klubját, merthogy mindenki magának követeli az ötletet. Valószínűleg az történhetett, hogy többeknek is eszébe jutott, aztán néhányan összeálltak és megvalósították. De mindenki tudja, hogy mit tett bele a sajátjából.

Ez ma is az a csapat, akikkel annak idején indult a kezdeményezés?

Nem. Nagyon sok változás történt azóta. A fesztiválszervezés, ha nulláról kezded – ha nem, akkor is -, embert próbáló feladat. Spirituális beállítottságú emberekkel dolgozni még nagyobb kihívás.

Azt gondolnám, velük pont sokkal könnyebb.

Van, amiben igen. Programszervezéssel foglalkozom, tehát én hívom fel az előadót. Gyakran csak azt érezzük, hogy jó lenne, ha az előadó ott lenne a fesztiválon, téma nem minden esetben van meg előre. Talán az esetek 20 százalékában. És amikor én felhívom, akkor elindul egy beszélgetés, ami teljesen szabadjára engedett és végül a legideálisabb, legjobb témát tudjuk kiszedni belőle. Ez a könnyebb oldala, könnyen egymáshoz kapcsolódunk az előadókkal. A nehéz rész az, hogy itt is vannak sztárallűrök. De nem vészes és végső soron ezek megadják az egésznek a savát-borsát. Az Everness varázsszó még náluk is.

Az Everness éjjel (Fotók: Everness, Sarkadi Eszter, Havas Eszter, Kléger Róbert)

Hogyan változott a csapat?

Aki anyagi szempontból közelítette meg az egészet, az hamarabb feladta. Akinek nem volt kellő rugalmassága, az is. Aki nem kemény feladatokon edződött eddig, az pedig a második körben esett ki.

Mekkora most a csapat?

Jelen pillanatban 10-15 fő akik a magot adják, akik programszervezéssel, logisztikával foglalkoznak. Többségük önkéntes munkaként csinálja.

Ők akkor is ott vannak, amikor maga a rendezvény zajlik?

Igen. Nem tudod megszervezni és aztán elengedni, ott kell lenni végig.

Tehát te akkor abban az öt napban ott vagy napi 24 órában.

Pontosan.

Miért jó neked ez az egész? Miért csinálod?

Úgy tudnám megfogalmazni, hogy én egész eddigi életemben kaptam. Amire igazán vágytam, én azt megkaptam. És most ideje van az adásnak. Én ezt tudom adni szeretettel. Valahogy fel sem merül, hogy ne tegyem.

Pontosan mik a feladataid?

Programszervezéssel és a standosok, szolgáltatók körének összeállításával foglalkozom. A programszervezésben hozzám tartozik minden, ami szóbeli előadás és workshop program. És igazából már 2017-en ötletelgetek. A tavalyi évünk nagyon kemény volt emberileg is, anyagilag is. Ez volt az első nagy közös rendezvényünk ezzel a csapattal. Kellett egy „tesztüzem”, amely során összecsiszolódtunk. Mostanra értünk össze együtt, meg bennünk is mostanra érik össze, hogy mikor mit kell csinálnunk, milyen előkészítő feladatokat kell végrehajtani ahhoz, hogy ez jó legyen. Alapvetően november-december a tervezés ideje, január már a program összeállítása, az előadókkal, szolgáltatókkal egyeztetés, szerződések. Február-március a további logisztikai feladatok és operatív feladatok előkészítése, ekkor már gőzerővel dübörög az értékesítés, a marketing, április-májusban pedig a helyszín finomhangolása következik. Egy héttel a fesztivál előtt pedig elkezdjük építeni a helyszínt.

Mi a legnehezebb ebben a munkában számodra?

A türelem. És a stressz alatt is végig mosolyogni. Sok embertől kaptam visszajelzést a tavalyi fesztivál után, hogy mekkora türelmem volt és tudtam mosolyogni a legnagyobb nyomás alatt is. Ez azt jelzi vissza, hogy sikerült, de azért ez elég nagy kihívás. A másik pedig, hogy egyensúlyt találjak magánélet és elhívatás közt: bár a párom mindenben támogat, néha azért kedveseként is szeretne látni…

Mire vagy a legbüszkébb?

Azt hiszem arra, hogy azt látom, meg tudom haladni magam. Hogy képes vagyok a háttérbe tenni az egómat. Nálunk egy megbeszélés nem feltétlenül úgy néz ki, mint egy átlag cégnél, hogy mindenki jön az ötleteivel mondjuk egy marketing témában és az a fontos, hogy kinek az ötlete győz. Itt a csapatnak az számít, hogy az emberek számára tényleg a legjobb legyen a fesztivál.

Mit érzel az elmúlt két évben a legnagyobb sikerednek?

James Redfield-et, a Mennyei prófécia íróját.

Őt idén neked köszönhetjük?

Igen. (nevet)

Hogy csináltad?

Kitartottam. A nagy külföldi előadóknak saját asszisztense vagy menedzsere van. Ilyenkor meg kell találni a kapcsolódási pontot hozzájuk. És addig presszúrázni, amíg lesz belőle valami. Persze ilyenkor tudni kell elengedni is. Mondjuk én nagyon szerettem volna Dan Millmant is, de ő most nem tud jönni. A szívemnek viszont a legnagyobb „siker” azért az volt, amikor tavaly a fesztiválon volt egy nyolc éves kislány, aki két napon keresztül járt körbe a fesztiválon egy „ingyen ölelés” táblával. Csodálatos volt azt látni, hogy az emberek imádják, nemcsak őt, hanem ezt az egészet és hogy mi minden történik a fesztivál hatására.

Az Everness a kicsik fesztiválja is (Fotók: Everness , Kléger Róbert, Répáczky Ildikó, Havas Eszter, Sarkadi Eszter)

Idén James Redfieldet várod a legjobban?

Igen, és Deborah Sundalh-t.  Deborah a női orgazmusról írt egy briliáns könyvet. Teljesen új megközelítésben beszél a szexualitásról, nőiség témáról. Ő skype-on keresztül lesz jelen a fesztiválon.

Mit mutat az elmúlt két év tapasztalata? Kik jönnek az Everness-re?

A pelenkástól kezdve, a bankigazgatón át a hat unokás nagymamáig mindenki. A hívószó az útkeresők, az önismeretre vágyók, a boldogságra vágyók. A boldogságért cselekvők.

Külföldiek?

Ők is egyre inkább. Most már szolgáltatói megkereséseket is kapunk külföldről. Terjed a hírünk. Már nem feltétlenül én megyek és hajtok fel külföldről egy előadót, hanem ők kezdtek el bejelentkezni.

A fesztiválozók benéznek egy-két napra?

Kb. 80%-uk ott van végig. Hétvégére azok jönnek inkább, akik hét közben nem tudtak elszabadulni a munkából.

Hogy képzeljük el? Felkel a nap és elkezdődik az Everness?

Nem kel föl a nap és már elkezdődik az Everness: idén lesz napköszöntő jóga hajnali 4.30-kor. Reggel könnyű zenés programok vannak, amik háttérzenét, háttérhangulatot adnak. Aztán jönnek az előadások, workshopok, mozgás programok. Kb. reggel 9-től este nyolcig bármire támad kedved, megmozgatni az agyadat, a lelkedet vagy a testedet, biztos, hogy találsz rá programot. Éjfélig van program minden nap. Persze olyan formában, hogy a családos vendégeket ne zavarjuk. És hatalmas választék van ételből, italból, gyakorlatilag minden diétának meg tudunk felelni.

Kedvenceinknek sem kell otthon maradniuk (Fotók: Everness, Répáczky Ildikó, Havas Eszter, Berényi Lia, Sarkadi Eszter, Kléger Róbert) 

Tavaly hányan voltak?

Körülbelül hatezren. Idén 7500-8000 embert várunk. Most előadói fronton jóval erősebbek vagyunk. Tavaly beleestünk a Soma Mamagésa által csak spirituális mohóságnak nevezett hibába: 80-85 helyszínük volt. Ez azt jelentette, hogy egy adott időpillanatban minimum 50 programon tudtál részt venni.

Ez mekkora terület amúgy?

Kibéreljük a teljes balatonakarattyai Part Üdülőt erre az öt napra.

Everness & Balaton (Fotók: Everness, Sarkadi Eszter, Kléger Róbert, Havas Eszter, Répáczky Ildikó)

Úgy képzelem ha oda bemész, többé nem akarsz hazamenni.

Pontosan. Van is ilyen, hogy Post Everness Szindróma. Az önkénteseink gyakran csinálják, hogy még maradnak velünk egy napot, nemcsak pakolni, hanem hogy könnyebb legyen utána a visszaállás. Volt fesztiválozónk, aki azt mondta, számára hihetetlen volt azt látni, hogy ennyi ember együtt tud lenni úgy, hogy mindenkinek mindene meglegyen, mindenki mindenkinek ad a sajátjából. Működik a szeretetteljes együttélés. És itt most nem egy tucat emberről beszélünk, hanem hatezerről.

(Fotó: Everness, Sarkadi Eszter)

GYERE TE IS!

Mikor: június 28 - július 3.

Hivatalos oldal: Everness

Előadók: James Redfield, Paul Young, Müller Péter, Fenyő Iván, Soma Mamagésa, Barkó Judit, Mabel Katz, Bihari Viki, Balogh Béla, Dr. Angster Mária és még nagyon-nagyon sokan...

Hasznos információk (helyszín, megközelítés, parkolás, szállás, kedvezmények, fizetés, állatok)

Fotógaléria: Kedvcsináló képek az elmúlt évek Everness fesztiváljairól

Videók 

A Csapat

Jegyvásárlás

Kapcsolat:          Telefon: +36 1 299-0989        E-mail: info@everness.hu

Everness pillanatok (Fotók: Everness, Berényi Lia, Sarkadi Eszter)