Biztosan ismerős az érzés: végignézed az utazásaidról készült régi fotókat és egy-egy kedves kép láttán vagy jóleső sóhaj szakad ki belőled, vagy hangosan felröhögsz. Ezek a nosztalgia pillanatok képesek újratölteni az embert energiával, derűs lendületet adnak a napnak és újra összekapcsolnak azokkal, akikkel együtt éltük át az utazást. A múltidézésnek ez a formája igazi jókedv- és inspirációfröccs. Igyunk hát meg belőle olykor egy-két pohárkával.
Új blogrovat indul útjára: az Emlék-Szem az utazásaim alatt megélt boldog vagy épp abszurd pillanataimat gyűjti egy csokorba. Általában mindkettőből akad bőven. Ezekből osztok meg időről időre néhányat fotók és pár gondolat formájában.
Íme, az első adag Emlék-Szem.
1. Tenerifei naplementék
 |
| A képen látható naplementében öt egymást követő napon volt részem. Minden nap este nyolc körül megnyílt az ég a víz felett és elkezdett csorogni az aranyszínű méz a tengerbe. Ülni a kertben és közben nézni, ahogy egyre fokozódik a ragyogás: felejthetetlen csoda. |
2. Lecsóparti
 |
| Gyömrői nyár, három szőke barátnőm, én, a barna, meg egy fazék kolbászos lecsó. A mai napig imádom végigpörgetni ezeket a fotókat: azonnal visszarepülök ahhoz a sugárzó naphoz, emlékszem a non stop nevetésre, a pózolásra a tóparton, a rohangálásra a mezőn. |
3. AÚ, avagy Helló, Alternatív Útvonal
 |
| Skócia, hátizsák, 400 km gyalog. Ez volt az a nap, amikor a Férj - rá cseppet sem jellemző módon - kitalálta, hogy letérünk az A útvonalról és a térképen Alternatív Ösvényként emlegetett útra kanyarodtunk (merthogy az a rövidebb állítólag)... aminek következtében egykettőre a skóciai dzsungelben találtuk magunkat. Csakhamar már út sem vezetett, mindenütt sűrűn összenőtt erdő, nappali félhomály, sziklák, kidőlt fák. Órákon át meneteltünk, araszoltunk a keskeny, sziklás ösvényeken. Férj szentségelt, én meg igyekeztem komolyan venni a helyzetet, de végül ott robbant ki belőlem a röhögés -az első sokk után, persze -, amikor a felettem lógó, sűrű növényzettel benőtt szikláról hajszál híján lefejelt egy hegyi zerge a mívesen megcsavarodott szarvaival. Ekkor kimerülten aláereszkedtünk, le a tóig és ha már így eltévedtünk, letáboroztunk és megszárogattuk a vizes cuccainkat. A kép egy szárazföldről csaknem megközelíthetetlen tóparti részen készült, meredek, sáros hegyi dzsungelből másztunk le a vízig és lélegzetelállító látványban volt részünk. Később még egy órát meneteltünk, mire visszataláltunk a fő csapásra. Az alternatív útvonal kifejezésről azóta is ez az emlék ugrik be mindkettőnknek. Ennyit a rövidített utakról... |
4. A nap, mikor felkerültünk a Google térképre...
 |
| Észak-Spanyolország, eldugott kis tengeröböl, senki se jár arra. Csak a barátnőm és én. Találunk a tenger fölé magasodó dombon egy padot, gyönyörű kilátással, tengermorajlással. A nyugalom szigete. Nagy piknikezésbe kezdünk és akkor hirtelen a világ végén befordul a Google Maps autó... ... és mi azóta is fent vagyunk a műholdas térképen... (Ígérem, amint eszembe jut a hely neve, posztolom a Google képet a két piknikező lédiről) |
5. Amerikai buborék
 |
| New York, szilveszter előestéje. Épp egy parkon sétálunk át, amikor megpillantom a szürke járda kövén kocsonyaként rezgő színes szappanbuborékot és benne a várost, a fákat és magunkat. A turisták a környező épületeket fotózzák, én meg a buborékban vibráló világot. Üdv. egy másik valóságból. |
6. Tea padon
 |
| De még milyen padon! North-Devon, Anglia. Ülök egy padon a teásbögrémmel, alattam a völgyben elterülő tenger, körülöttem vakító zöld dombok. Ez a pad a világ egyik leggyönyörűbb pontja, ahová ha leül az ember, kiegyenesednek a belső kuszaságok. Itt üldögélve valószínűleg mindenki azt kívánja, bárcsak örökké tartana ez a zölddel, tengerrel, paddal és teával töltött pillanat. |
7. További hátizsákos kalandok
 |
| Zord skót felföld, kopár, sziklás táj, végtelen gyaloglás. Apró, fehér moszkító felhő kísér. Ha megállunk, ők is megállnak és beborítanak. Így hát nem nagyon állunk meg. Enni is csak úgy tudunk, hogy közben eltakarjuk az arcunkat. Nem emlékszem, aznap hány kilométert tettünk meg, de amikor erre a sziklára dőltem, még bőven volt vissza az útból. Amikor a messzi távolban felbukkant végre a szállás, már csak nyöszörögni és vánszorogni tudtam és az utolsó 500 méteren minden egyes lépés úgy tűnt, mintha ólomsúlyokkal a bokámon tenném meg: lassított felvételként vonszoltam be magam az ajtón és hátizsákostul elterültem a padlón. Elmondhatatlanul fáradt és boldog voltam. |
8. Apa kocsit hajt, én meg traktort...
 |
| Régi álmom vált valóra, amikor felülhettem a nagybátyám traktorjára. Amikor beindította, bevallom, az álmom hirtelen szertefoszlott és legszívesebben elmenekültem volna, olyan félelmetesnek hatott egyszeriben ez az óriási gép. Meggyőződésem volt, hogy az irányításom alatt elszabadul és keresztülhajtok a komplett családomon, akik ott álldogáltak. Aztán gázt adtam, a gép elindult, és átrobogtam vele a földeken... |
9. "Thanks God, we are here!"
 |
| Málta. Amikor barátnőmmel ott jártunk, abban az évben lehetett utoljára ezekkel a legendás matuzsálemekkel utazni, aztán lecserélték - okkal - a teljes buszparkot. Egy ilyenre ültünk fel mit sem sejtve, hogy ellátogassunk egy közeli halászfaluba. Az utazás csakhamar hajmeresztő halálfutammá változott, legalábbis mi és különösen a mellettünk utazó brit nő, így éltük meg. A busz füstölt, hátul -ahol mi is ültünk- hirtelen égett szag kezdett terjengeni. A sofőr pedig csak száguldott tovább a katasztrofális állapotú máltai utakon, mígnem a busz az egyik településen feladta a küzdelmet. Végül nekünk utasoknak kellett betolnunk. Amikor végre megérkeztünk, falfehér brit utastársunk elgyötörten ránk nézett és csak ennyit tudott kinyögni: "Hálisten, hogy ideértünk." Barátnőmmel a könnyeink potyogtak és nyerítettünk. |
10. A vulva batyu
 |
| ...Igen, ez is barátnőmmel, ez is Málta: távozóban a szigetről, a máltai reptéren reggeliztünk. Túrósbatyut kértünk, ki is hozták. Szeretettel ajánlom a máltai reptéri kávézót, szemlátomást remek szemléltető termékeik vannak. És ihletett pékjeik. Több kép utazásaimról ITT. Fotók: SZ-ENCIA |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése