Egy perc rükverc. Osztálytalálkozó.

Fotó: SZ-ENCIA

Az Astorián szállnak fel. Még épp van három szabad hely. Egy pillanatig tétováznak, aztán egyszerre nyúlnak a kapaszkodók után. Ma nem ülnek le, épp most fiatalodtak vissza. Ahogy belépnek, jön velük a nevetés, becsúszik utánuk, még mielőtt az ajtók záródnak. Meglódul a metró, befut az alagútba.

Csendesednek, rövidülnek a mondatok, egyre több a gondolat. Már csak hatan élnek a huszonnyolcból.

A Deákon fiatalok szállnak fel, megindulnak a szabad helyek irányába. Mikor meglátják a három öreget, elbizonytalanodnak. Nem ülnek le?

-      Nem, köszönjük. – egymásra néznek, összemosolyognak.

Még két megálló. Zötyög tovább a metró. Fogynak a szavak a föld alatt.

Batthyány tér.

-     Hátakkor, Bandikám, szervusz, mi itt leszállunk.  

-  Szervusztok, minden jót. Editet üdvözlöm. És akkor, akkor... akkor fészbúkon találkozunk. 

Hosszan integet a távozók után.

Egyedül marad, körbenéz a kiürült kocsiban, ülőhelyet keres. Az ajtó mellett ül le. Ölébe helyezi a kezében szorongatott csomag vaníliás karikát, zakója belső zsebéből szemüveget húz elő, felteszi, majd a kabátjából előkerül az okostelefon. 

Szükségtelenül erős és esetlen mozdulattal harmadjára feloldja a billentyűzárat, hunyorog és lassan, koncentráltan beüti a fészbúk jelszót.

Még van 1 percem

Több Egy perc rükverc ITT.